A két világ tapasztalatával kísérlek — befelé
Élsportolóból légzésoktató. Nem azért, mert terv volt, hanem mert nem volt más út.
A történet
01
A teljesítmény évei
Gyermekkoromban, mindössze négy évesen kezdtem el úszni, és tehetséges úszóként hamar versenyző lett belőlem. Az unalmas oda-visszákat 13 éves koromban váltotta fel a vízilabda kapu, mert az erőszakot sosem szerettem. Egészen 30 éves koromig, egy bicikli balesetig tudtam űzni ezt a sportot, a végén már sokkal inkább megfelelésből, vagy egy régi minta maradványaként, mint szeretetből. Azonban húszonpár éves sportolói életutam alatt soha senki nem hívta fel a figyelmem a légzésem jelentőségére. Mindenki az eredménnyel volt elfoglalva...
02
Amikor a test jelezni kezdett
Életem felét vízben töltve, sajnos az első testi tünet, amit magamon észrevettem, a derékfájás volt. Egyetem alatt minden félévben, vizsgaidőszak közepén annyira megfájdult a derekam, hogy járni se tudtam. Erre nyilván volt egy magyarázatom — a vízisportokkal és a tartó izomzat gyengeségével —, de ami érdekessé tette ezt a jelenséget, hogy amint lediplomáztam, elmúlt. Bármiféle beavatkozás nélkül... 2020-ban diplomáztam, és a nyakunkon volt a koronavírus, úgyhogy sok lehetőségem nem volt ünnepelni, vagy éppen levegőt venni. Ekkor találkoztam először a légzéssel.
03
A trauma és a fordulópont
Mint sokan mások, konkrétan a Wim Hof-légzéssel találkoztam, ami teljesen lenyűgözött kezdésnek. Volt benne minden az ismerős múltból: teljesítmény, extázis, versengés önmagammal és másokkal... Sajnos volt még valami, amit csak később vettem észre, a válásom során. Mégpedig azt, hogy még csak a felszínt kapargatom, mert az intenzív légzőgyakorlatok nem hozzák el azt a békét, amire vágytam, és amire szükségem volt az egyébként másfél évesre elhúzódó válási procedúra alatt.
04
A légzés, mint kapcsolódás
Fejtetőre állt az életem — egyszerűen nem kaptam levegőt a kavargó gondolatok és az általuk generált érzések közepén. Csak arra vágytam, hogy ennek a káosznak belül vége legyen. Próbáltam mindent, a racionálistól a teljesen irracionálisig... és végül rátaláltam az ősi Pranayama technikákra. Először éreztem úgy, hogy megvan a megoldás...
05
Ma
Több éves személyes gyakorlást követően megértettem, hogy a Pranayama sokkal többről szól, mint a fizikai vagy idegrendszeri egészségről... A Pranayama a legjobb eszköz önmagunk megismeréséhez és figyelmünk elmélyítéséhez. Úgy éreztem, hogy ezek a technikák nagyon sokaknak tudnának segíteni, ezért elvégeztem egy oktatói képzést a Yogalapnál, Michael Bijker Pranayama mester szárnyai alatt, és 2024-ben hivatalosan is elkezdtem oktatni — ami egy teljesen más tapasztalat és tanulási folyamat számomra is. Ma már tudom: nem egy technikát találtam meg akkor. Egy utat a figyelemhez.
Ma már tudom: nem egy technikát találtam meg akkor. Egy utat a figyelemhez.